Kisiklott gőzös

Nagy reményekkel vágott neki tavaly ősszel a Kolozsvári CFR 1907 a most véget ért hazai labdarúgó pontvadászatnak. A bajnoki cím elhódítása után, valamint a nyári leigazolások után úgy tűnt, hogy a kolozsvári gárda az egyik legkiszámíthatóbb csapat a hazai élvonalban. Játékerőben, csapatszervezésben egyaránt úgy nézett ki, hogy a vasutasok viszik a prímet. A felemás őszi idény már jelezte, hogy valami nem stimmel, de a tisztességes helytállás a Bajnokok Ligájában sok szurkolóval feledtette a bajnokságbeli botlásokat. A klub vezetői, persze, nem ültek tétlenül. Ioan Andonénak meg sem adták a lehetőséget, hogy a BL-ben irányítsa kispadról a csapatot, miután bajnoki győzelemre vitte a vasutasokat. Sokak kétkedve fogadták az addig másodedzőként dolgozó Maurizio Trombetta vezetőedzővé való előléptetését. Az olasz szakember azonban mindenkit meglepett remek BL-eredményekkel. A bajnokságban továbbra is akadoztak a dolgok, ami miatt december elején őt is menesztették. A CFR vezetősége a bukaresti csapatokra jellemző, ügyeskedő stílusban, a törvényesség határát súrolva igazolta le a Temesvártól távozott ifj. Dusan Uhrint. Néhány héttel később a vezetőség a játékosok által megszervezett puccs nyomására a cseh edzőt is menesztette, s jöhetett a negyedik tréner.

Ezek után senkit se kellene hogy meglepjen a CFR-nek a várakozásokhoz képest minősíthetetlenül gyenge tavaszi idénye. A csapat játéka a gyakori edzőváltások hatására szemmel láthatóan romlott, s fő jellemzője lett a formaingadozás. A fiúknak sikerült összeszedniük magukat egy-két rangadóra, amelyen szép játékot produkáltak, és eredményesek is voltak, de ezek az alkalmak csak puszta fellángolásnak bizonyultak.

Sommásan úgy lehet fogalmazni, hogy a CFR a sikermámor után rossz irányba kezdett haladni. A tavalyi és a most véget ért bajnokság eredményei azt tükrözik, hogy míg a 2007–2008-as idényben a CFR a hazai román csapatokra nem jellemző szakértelemben és megbízhatóságban múlta felül ellenfeleit, az idén hasonult a román foci környezetéhez, és a balkanizálódás útjára lépett. A vezetőség egyértelműen mohóságról és hozzá nem értésről tett bizonyságot, amikor Trombettától könnyedén megvált. Senki nem hitte volna, hogy az olasz mester oly sikeresen kézben tartja majd a csapatot. A BL leterheltsége miatt, persze, a Trombetta-érában is becsúsztak a bajnokságban gikszerek, de a csapat akkori potenciálja messze felülmúlta a mostanit.

A CFR ingadozó teljesítményében a professzionalizmus szabályainak az áthágása is közrejátszott. A Dusan Uhrin elleni szervezkedés felkarolása, majd a vezetőségnek a játékosok oldalára való átállása is szakmaiatlan hozzáállásra vall. Gigi Becali hasonló sorozatos szabálysértései odavezettek, hogy a dicső múltra visszatekintő steauásoknak most az utolsó pillanatig reszketett az alsónadrágjuk, hogy az utolsó, nemzetközi kupaszereplésre feljogosító helyet megszerezzék. Micsoda mélypont…

A CFR-el ellentétben, az idei abszolút meglepetéscsapat, a Dan Petrescu által vezetett Urziceni-i Unirea viszont követte a tavalyi kolozsvári példát. A regáti együttesnél a tulajdonos, a klub elnöke, az edző és a játékosok valamennyien saját munkájukra összpontosítottak. A futballisták nem panaszkodtak a spártai edzésmódszereiről híres Dan Petrescura, a klubelnök biztosította csapat körüli nyugalmat, a tulajdonos pedig nem szólt bele a vezetőedző munkájába. Pontosan leosztott hatáskörök szerint egységes együttesként gyűjtötte a pontokat hangyaszorgalommal fordulóról-fordulóra az Urziceni, miközben a bukaresti csapatok, valamint az anyagilag jóval tehetősebb Kolozsvár és Temesvár neve dicsőségében fürdőzött, és bajnoki álmokat szövögetett, miközben pont a lényeget, a munkát hanyagolta el. Sajnos, éppen a CFR miatt, már csak mítosznak tűnik az, hogy a külföldi játékosok új mentalitással rendelkeznek, komolyabbak és pszichikailag jobban bírják a rájuk nehezedő nyomást. Az idén a kolozsvári idegenlégiósok zöme hasonult a hazai környezethez, és a középszintű csapatokra jellemző alibifutballra váltott. Ezt tették az élvonalból már kiesett Szászmedgyesi Gázmetán elleni szerda esti mérkőzésen, de a szurkolók könnyen föl tudnának még sorolni egy-két olyan meccset, amikor a kedvenceik a Gépész utcában szégyenítették meg őket.

Tévhit az az általánosan elterjedt szemléletmód, miszerint a mai futballban csak a pénz számít. Az anyagiak valóban fontosak, de nem meghatározóak. Egy jó edző szakértelmét nem pótolhatják az eurómilliók, mint ahogy a drágán megvásárolt vagy zsíros fizetéssel honorált játékosok sem szavatolják a sikert. Erre jó példa az Urziceni, amelynek tulajdonosa körülbelül a kolozsváriak rendelkezésére álló költségvetés egyharmadából faragott bajnokcsapatot. A pénz motiválhat, de végső soron nem focizhat a játékosok helyett. Ezt kell elsősorban szem előtt tartania a CFR vezetőségének, miközben megpróbálja helyes útra irányítani a kisiklott kolozsvári gőzöst.

Borbély Tamás

Reklámok

~ Szerző: khibedy - 2009/06/11.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: