Isten veled, drusza!

Nem. Nem így akartam én legközelebb köszönni Frici bácsinak. Mert őrá most már csak úgy fogok emlékezni, mint aki alumínium botját markolva messziről kiáltotta felém ragyogó arccal a Jókai utca izzadságszagú sűrűjében: „Szevasz drusza!!!”

Frici bácsit semmi nem törte meg, sem az élet szokásos nehézségei, sem tragikus balesete.

László Ferenc (1930-2009)

László Ferenc (1930-2009)

Optimizmusa, életvidámsága mindenen túlsugárzott, én legalábbis ezt éreztem a hangjából a Kolozsvári Rádió hullámhosszán éveken keresztül, mielőtt még alkalmam adódott volna személyesen megismerni őt.

Lenyűgözött hihetetlen tudása, emlékezete, amelyből naponta elénk tárta az elmúlt évszázad minden releváns sporteseményét. És minduntalan meghatott az, ahogyan nem dőlt be a divatnak, és beszámolóit nem korlátozta a két-három legnépszerűbb sportágra.

Kínos pontossággal igyekezett felmutatni minden olyan jelentős jelen és múltbéli eseményt, ami a magyar és a román sportban dicséretre, említésre méltó volt, és meggyőződésem, hogy az agyában készen volt a huszadik századi kolozsvári sport teljes lexikonja, megíratlanul, de valahogyan mégis naprakész, rendezett formában. Nem tudom, hogyan csinálta.

Eszméletlen humorral volt megáldva, ez sokszor az éteren keresztül is érvényesült. Volt, hogy reggeli sportösszefoglalóját így fejezte be: „Aki többet is akar tudni, az járjon utána!”

Ez a gyilkos poénsütögető kedv önmagával szemben is működött, sokszor az akasztófahumor szintjéig, el nem tudnám mondani, hányszor űzött idegborzoló tréfát például egykori balesetéből, amputált lábából.

Arról, amit Erdély legkiválóbb sportujságírójaként letett az asztalra, nem vagyok hivatott beszélni, nem egyébért, de teljesítményének puszta felbecsüléséhez évek hosszú munkája lenne szükséges. Remélem akad olyan, aki nem sajnálja majd rá az időt és a munkát.

Én csak azt sajnálom, hogy már nem fogunk soha többé összefutni a Szabadság szerkesztőségének Jókai utcai kapuja alatt, hogy miután az említett módon üdvözölt, a drága jó Frici bácsi szokásos módján legyintsen: „Menj csak előre drusza, én majd csak lassan… odafent találkozunk”. Hát most az egyszer te mentél előre, kedves Frici bácsi. De a többi úgy igaz, ahogy mondod: odafent találkozunk.

Ercsey-Ravasz Ferenc

Reklámok

~ Szerző: khibedy - 2009/05/02.

Egy hozzászólás to “Isten veled, drusza!”

  1. Isten Veled Frici bácsi!!!! Hiányozni fogsz nekünk…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: