Mentünk, sokat most sem láttunk, de győztünk!

Ez is megvolt. Megvertük a konstancaiakat. 1-0-ra, de ez már nem meglepő. Annál meglepőbb volt Conceição mester stratégiája, a 4-5-1 felállás. Nem játszott Dubarbier, de a Farul ellen mondjuk érthető. A baj csak az, hogy a Farul hozta a kiesős formáját, de a CFR még mindig nem talált rá a tavalyi bajnoki formájára.

Vezettük a meccset, nem mondhatjuk, hogy fenyegetett volna a vereség, de a döntetlen az utolsó percekig ott lógott a levegőben. Pedig a Beszterce megtanította, hogy a meccs végét a sípszó jelzi.

Az első félidő egy-két komolyabb helyzetet hozott, de messze nem volt kielégítő. Kevés volt csatárnak egyedül Koné. Miért nem merünk támadójátékot játszani egy csordahajtó csapattal szemben, akkor is, ha idegenben játszunk? Bátortalan a bajnokcsapat játéka.

A második félidőre elfáradt a házigazda, az irányítás még jobban a CFR kezébe – jobban mondva lábára – került. Csereként beállt Traore, és amint két csatárral játszott a vasutas csapat, megszületett a gól is. Culio beadását döfte kapufára a nyakigláb cserejátékos, a kapufa pedig tovább döfte a labdát – jó irányba!

Az utolsó jelenetek egyike: Culio még berúghatott volna egyet. Na mindegy, majd berúgunk mi!

Az utolsó jelenetek egyike: Culio még berúghatott volna egyet. Na mindegy, majd berúgunk mi!

A gólt követően a Konstanca úgy játszott, mint aki várja a somerpénzt. Kicsit lazítva a stíluson, elmondhatjuk, a Farul “nagyon farul játfott”. Fájdalom volt nézni, milyen gyatra hibákat követtek el, és még nagyobb fájdalom volt nézni, hogy ennek ellenére nem tudtunk javítani az eredményen. Voltak szépen kidolgozott helyzetek, de akadt az ellenfélnek is egy-két trükkje, ami nem csak az adrenalint vitte fel, hanem a kolozsváriak cukrát is.

Még mindig nem elég a játék, még mindig a kés élén táncolunk. Következik idegenben az örök rivális Steaua. Annyira a földön vannak, hogy ki sem látszanak a fűből, de csak remélhetjük, hogy egy összeszedett játékkal nem kedveskednek Becalinak egy jó eredménnyel. Nem kéne hagyni a börtönnyuszinak, hogy utólag egy kedves húsvéti ajándékkal lepje meg Becalit, a „jó pásztort”.

Kovács Hont-Imre

Advertisements

~ Szerző: khibedy - 2009/04/18.

3 hozzászólás to “Mentünk, sokat most sem láttunk, de győztünk!”

  1. Ha a CFR jövőre is a BL-ben szeretne szerepelni, az elkövetkező mérkőzések sorsdöntőek lesznek a csapat számára. A Steaua, a Dinamo, a Temesvar ellen nem lehet férelépni, sőt, a döntetlenek sem segítenek. Itt meg kell mutatni, hogy amit az elmúlt meccsek során láttunk (kivétel a Vaslui elleni mérkőzés) az nem mérvadó,a csapat pedig képes több tétmérkőzést is nyerni zsinorban. Ha nem, akkor jövőre marad az UEFA kupa, remélhetőleg az meg lesz.

  2. Elég gyatra játékot produkált a CFR. Szerintem egy komoly edzőre van szüksége ennek a gárdának mint például amilyen Andone volt. Conceição-t nem engedném a csapat közelébe sem, ahol eddig edzősködött még sehol sem alkotott maradandót, sőt mindenhonnan kirúgták eddig. Maximum a Dési Somesul, vagy a Kibédi Akarat kispadjára ültetném le 😉

    • A Kibédi Akarat ilyen edzőnek nem fizetne egy koszorú hagymát sem.:P Hogy a pékbe lehet kiállni 4-5-1-gyel egy Konstanca ellen? Farul… “A Far”?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: