Kolozsvári vív(ód)ás

Mikor megkértek, hogy beszélgessek el Dancs László vívómesterrel, elsőre ez a cím jutott eszembe, mert arra számítottam, hogy Kolozsváron a vívás egy alig lélegző sportág. Mikor elbúcsúztam a mestertől, már tudtam, hogy ennek a címnek inkább csak „közönségcsalogató” szerepe lesz. Meglepetésemre ugyanis nem haldoklik a kolozsvári vívás – de nem is ér az égig!

Ebben a cikkben nem a műfaj helyi történelmére fektetem a hangsúlyt – az majd meglesz a Szabadságban -, hanem arra, amit a sportrajongók nagyja nem is gondol a vívásról.

Szabóné Orbán Olga vívásban szerezte meg Kolozsvár második olimpiai ezüstjét

Szabóné Orbán Olga vívásban szerezte meg Kolozsvár második olimpiai ezüstjét

Sosem foglalkoztam vívással, életemben nem láttam még élőben tőrt vagy kardot (nem a Hunyadi-féle törökfaragó kardra gondolok). Ahogy maga az edző mondta, laikus vagyok. Néha-néha néztem vívást a tévében, tudtam, hogy kell figyelni az égőket, mert azok jelzik a találatot. De fogalmam nem volt arról, hogy ez a sportág a sportok egyik legnagyszerűbb válfaja.

Egymással szemben álló két ember úgy mérkőzik meg, hogy nem ütik véresre egymást, nem akasztják ki a másikat; a közönség nem ordít, nem szitkozódik, nem fokozódik ordítás tárgyává senkinek a családfája – ha szóba is kerül, csendben történik. Minden egyes szúrás pontos kidolgozása olyan mozdulatokra épül fel, melyet az istenített és ezerszer népszerűbb foci soha utol nem ér! A lábak feszessége, a váll, a könyök és a csukló munkája olyan összhangot hoz létre, melyet kevés sportban tapasztalhatunk.

Kezembe vettem egy tőrt, és meg sem tudtam rendesen fogni! Ha ezt más mesélte volna magáról, avval magyaráztam volna, hogy „igen, mert bangó vagy”. Pedig nem. Csak ezt a sportot fel kell érni! Nem könnyű. Olyan magas, hogy még sokáig leszek laikus vele kapcsolatban.

Dancs László, a kolozsvári vívóiskola motorja.

Dancs László, a kolozsvári vívóiskola motorja.

Kolozsváron egyetlen vívóiskola működik. A vívómester Dancs László. Fáradtságot nem ismerve mintegy harminc tanítvánnyal foglalkozik egymaga. Ha a kolozsvári vívás nem is vívódik, ő igen. Mindenképp kellene még valaki aki segítsen neki, mert akár két edzőnek is volna kivel és mivel foglalkoznia. Optimista hozzáállása nélkül valóban vívódna ez a sport Kolozsváron. De a fiatalok versenyekre járnak, utánpótlás van, a felszerelés szerény, de kielégítő. Nem kell félteni a jövőt, csak törődni kell vele!

Ha valaki nagy eredményt ér el, gyakran használjuk a „kivívta” kifejezést. Aki megnéz egy vívóiskolát, betekint az edzőterembe, az megérti, hogy miért nem véletlen ez a kifejezés! A nemes, lovagias és elegáns jelzők közel állnak a víváshoz. De ezek sem takarják a sportág valódi nagyságát!

Kovács Hont-Imre

Reklámok

~ Szerző: khibedy - 2009/03/26.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: