Az iskolai testnevelés reformja

Az Európai Parlament nemrég felhívta a figyelmet az iskolai testnevelés hiányosságaira az EU-ban, ahol a gyermekek egyharmada túlsúlyos. Ajánlotta a testnevelés óraszámának növelését heti háromra, emellett figyelmeztette a kormányokat, hogy növeljék a befektetéseket az iskolai sportterek, tornatermek felújítása érdekében. Szükség van a sportra az iskolában a diákok egészségügyi állapotának növelése érdekében, valamint a fiatalok társadalmi integrálódásának elérésében.

Nálunk – ahol állandó iskolai reform zajlik – az új kormány, illetve oktatási miniszter felfigyelt arra, hogy változtatásokra van szükség az iskolai tantervben, ezért első lépésként csökkenteni fogják a heti óraszámot. Ez helyes, hiszen a diákok agyonterheltek. A gond az, hogy az óraszám csökkentése a testnevelés óraszámának csökkentésével kezdődik. Az oktatási minisztérium szakértői szerint az első fölösleges aktivitás a diákjaink számára a sport.

Ha Európában növelik a tornaórák számát, nálunk ezt lecsökkentik. Természetesen Romániában a helyzet más, mint az európai országokban: nálunk a diákok 70%-a túlsúlyos. Nem gond, hogy egy korosztályt fenyeget az elhízás veszélye (a gyermekek étrendjéről ne is beszéljünk). Az sem számít, hogy szabadidejében egyre kevesebb gyermek sportol, viszont egyre több időt tölt a számítógép vagy a TV előtt. A szakértőink szerint az iskolai sporttal nincs itt semmi gond, mozgásra semmi szükség. A sportlétesítmények, sportszerek modernizálásáról beszélni sem érdemes, mert nincs miről. Valószínű a nem létező befektetéseket is levágják majd, úgyis válság van.

Mit várhatunk a kormánytól ezután? Őszintén? Fogalmam sincs. Talán az iskolában kiosztott tej és kifli mellé napi egy murkot is osztanak, hogy a kormányzók megnyugtassák lelkiismeretüket, mindent megtettek a diákok egészségéért.

Killyéni András

Advertisements

~ Szerző: Lóránd - 2009/03/04.

7 hozzászólás to “Az iskolai testnevelés reformja”

  1. A napokban olvastam az Adevărul de Seară ingyen újságban, hogy Kolozsváron a csökkentett tornaórák ügyet, nagyon lazán meg tudnák oldani. Ugyanis arról lenne szó, hogy a kincses város amúgy is nagy szórakozóhelyek és kluboknak ad otthont, (melyek szerény tapasztalatom szerint nagyobb támogatásnak örülnek, mint a kis tornatermek, melyek helyenként még a kommunizmus porától penészesek) ifjaink a kalóriákat ne tornaórán, hanem a diszkóban tánc közben égessék le (kérdem én, két füves cigi között?).
    Persze fuzsitos gondolat, mi lesz az elemisekkel? Anyuci vagy apuci elkíséri őket és teszem azt a Sevenba, a kapu előtt, megvárja a kis lurkót:
    − Anyu te majd várjál meg itt, amíg a Barbie babával táncolok, és Pistike meg még mutatja, hogy még áll a Bátmán jelmeze rajta, amit a Jetixről komándált.
    Érdekes elgondolás, elvégre egyetemistánál is könnyebben bújik elő a 10 ronos a portofelből egy buli belépőre, ezen kívül még számítsunk rá egy 10ront 1,5 sőrre, plusz taxi hazáig, az már ott van egy uszoda-belépőjegy áránál. Na de ki ahogy gondolja.
    A csökkentett tornaórák száma csak az új McDonald’s nemzedék identitásának erősítésére szolgál, mint olyan, és persze a jól ismert cyber- őrület globális fertőzéshez.
    Hátha nem.

  2. Kiváncsi vagyok a kormány emberei közül hányan szerettek torna órára járni. Ha tehetném én minden napra betennék egy testnevelés órát a diákoknak, szintén jegyadás nélkül, ahogyan te is javasoltad András. Lehetne ezeket a plusz tornaórákat fakultatív jelleggel is tartani, bár kíváncsi lennék, ha nem köteleznék, akkor mekkora lenne az érdeklődés.

  3. Sajnos a kormány nem tesz semmit ennek érdekében….akkor én is feltenném a kérdést, hogy mi szükség van képzett emberekre a testnevelés terén?

    • A testnevelés problémája és a felmentések két különböző kérdés. Nem szabad a néhány felmentett szemszögéből nézni a testnevelés jövőét, hanem arra kell gondolni, hogy egy órán az osztály 2/3-a mindig tornászik. Húsz gyermek alig várja a mozgás lehetőségét, míg 7-8 fut előle. Véleményem szerint nemcsak az órák számát kellene növelni, hanem a tantárgy metodikai részét is változtatni úgy, hogy a diákok ne a jegyektől féljenek. Nem szabad a gyermekek mozgáskedvét elvenni, mert valaki gyenge talajtornából, vagy épp futásból (ilyen meggondolásból talán a jegyeket is eltörölném). A mozgáskészséget, a vágyat a sport iránt növelni kell, legyen a gyermek normális életrendjének része. Ha már igényli a mozgást, a különböző játékokban való részvételt – és természetesen nem távolodik el idővel tőle – akkor az iskolai testnevelés elérte célját, és erre lehet építeni az iskolai sportéletet is.

  4. Hát igen, napjainkban a túlsúlyosság nagy veszélyt jelent, mert hajlamosabbak vagyunk azt a kis szabad időnket pihenéssel tölteni el mint “szaladgálással”. A WHO becslése szerint egyes európai országokban a halálesetek több mint tizede a túlsúlyosság következménye.
    Szerintem fontos az hogy az iskolában legyen egy kis mozgás, igaz ez nem sokat változtat a túlsúlyosok számán, amint azt egy kutatócsoport is megállapította. A probléma a szülök felfogása, mindaddig míg a szülő évkezdéskor meglátogatja a családorvost és beszerzi a gyerekének a “ pihenést” addig a tornaóra számának a növelése keveset jelent.

  5. A torna órával kapcsolatban, ugye…
    Nem az ember testömeg indexének csökkentése kellene legyen a legfőbb stratégia, hanem a sport megszerettetése. Ezt a diákok nem égi adományként kapják, hanem a nevélésből, a szülők és a tanárok személyiségén keresztül. Az oszim informatika tanárnő volt, a férje a tornatanárunk, így a kirándulásokból a részünket kivettük. A szüleimmel biciklizni is eljárogatunk, naponta 5 kilómétert gyalogolok, de a fenekem ugyanolyan nagy, mint azelőtt. (Nem a szalonnától.) Ezzel azt akarom mondani, hogy nem a súlyosság a felháborító, mert egésszéges életmóddal sem lesz mindenkiből topmodell, a “nem akarom, mert nehéz” felfogástól vagyok kiakadva.
    Tény, hogy puhányabbak lettünk. A fiúk még kocognak és fociznak kedvtelésből a bandával, de a csajokat kimozdítani… Már abban sem hisznek, hogy két éves aktiv sporttal jobb lefogyni és csáberejük is nagyobb lesz, mint kéthavi kínszenvedéses koplalással (emlékszem, mikor valami kínai fosósteát vettem egyik barátnőmnek, mert ő szégyellt a patikába menni).
    Amíg csak az eredmény lebeg a fejünk felett, soha nem fogunk koncepciót változtatni, mert a könnyebbik utat választjuk a megvalósítás felé. Tehát marad a fogyókúra az igényesebb sporttevékenység helyett.
    Én minden esetre nem így fogok gyereket nevelni.

  6. Pályafutásom kezdetén tanárkét igyekeztem hasznossá tenni magam társadalmunkban…
    Volt egy iskola… Voltak kedves kollégáim… Volt egy kedves osztályom… mai napig sokat jelentenek számomra. És megis csak volt…
    Már mindjárt 20 év távlatából emlegetjük a történelmi “rendszerváltást” … hamarosan már csak páran emlékszünk ennek jelentőségére… Ennek ellenére még mindig a újabbnál újjabb reformokkal akarnak “bizonyítani” honatyáink…
    Személyes meggyőződésem, hogy az egész tanügyi reform, a “bologna-rendszer” célja a maipulálandó fogyasztó társadalom megerősítése, az az emberi természet minden értelembe vett elcsökevényesítése…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: