Minden évben három nap van, amikor nem ajánlatos engem zavarni. Ez olyan, mint a nőknek a menstruálás, annyi különbséggel, hogy nekem elég távol szokott esni a három dátum egymástól. E bizonyos három időpont a naptári évből a két El Clásico és karácsony.

A vasárnapi is ilyen volt. Minden El Clásico napján bizonyos rituálékat tartok. Ez kezdődik reggel, amikor ébredés után az első dolgom, hogy előveszem a Raulos mezem, vállfára teszem és kiakasztom a szobám falára. Ez a szerencsehozó mez, ezt nem szabad viselni, mosni, összefogni is csak a Real Madrid himnuszának az éneklése közben szabad. (A mezt egy Magyarország–Real Madrid Puskás-emlékmeccs alkalmából megrendezett kvíz játékon nyertem azért van ilyen becsben tartva).

Ez az El Clásicós nap szörnyen kezdődött, ugyanis reggel nem találtam a mezt. Másfél óra fárasztó kutatómunka után sikerült rálelni a felbecsülhetetlen értékű „viseletre”.

A meccs pillanatáig folyt minden a megszokott sorrendben annyi különbséggel, hogy sör helyett üdítőt kellett lehűtenem, mert gyógyszerezem magam, ugyanis járvány van vagy mi a fene.

Mielőtt az este fénypontjára kitérnék, említek pár szót a csapatról. A nyáron visszatérő Florentino elnök „nagybevásárlást” végzett, gyakorlatilag kicserélte az egész csapatot és a világ legjobb játékosait igazolta le az igényes madridi publikum számára. Tehát jogos az elvárás, hogy a Real a világ legszebb futballját játssza. De ne feledjünk el egy dolgot, hogy egy új csapatnak szüksége van időre, hogy összeszokjon. Az eltelt közel három hónap alatt az új játékosoknak még nem volt idejük megtanulni a Valdebebas edzőkomplexumba vezető utat, nemhogy egymás játékstílusát megszokják. Na, szóval már a meccs előtt tudtam, hogy nem fogjuk visszaadni a katalánoknak a Bernabeuban kapott 6–2-őt, de azért reménykedtem egy sovány 1–0-ás győzelemben. Titokban még egy ikszet is elfogadtam volna.

Eljött a várva várt pillanat, kezdődött a meccs. A gyenge stream miatt lemaradtam a Barcelona himnuszáról és a hivatalos fotózásról, de a kezdőrúgásnál már a kezemben volt a lehűtött kóla és fokozott izgalmi állapotban vártam a jó vendégszereplést. (A 7. percben folytattam a megszokott El Clásicó-s rituálémat, miután elénekeltem a híres kapitányunk emlékére írt Juanito Maravillát, magamra öltöttem a szent habfehér mezt és úgy néztem tovább a meccset. A 20. percben szinte infarktust kaptam Ronaldo kihagyott helyzete után. Az első félidőt végig uraltuk, de sajnos nem akart megszületni az a lélektanilag igen fontos első találat. Reménykedtem, hogy a szünetben Pellegrini mester tud valami motiválót mondani a fiúknak, és reméltem, hogy Higuaint lecseréli végre, mert az argentin nem a góllövő csukáját húzta föl erre az összecsapásra.

A második félidőt is nagy reményekkel vártam, elégedett voltam a mutatott játékkal és reménykedtem, hogy nem kell sokat várni az első gólra. És nem kellett… De sajnos a hazaiak nevéhez fűződött a találat. Az 56. percben a csereként beállt harkály orrú Ibrahimovic Dani Alves – meg kell hagyni – nagyszerű passzát váltotta gólra leshelyzetből, a leshelyzetet természetesen a játékvezető nem látta, így hát a gólt érvényesnek ítélte. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy sírni tudnék. Tudtam, hogy elúszott a meccs, Busquets kiállítása után felcsillant a reménysugár, de az is hamar elhalványult. A mérkőzés további részét fokozottan melankolikus állapotba néztem végig, lefújás után még a könnyem is kicsordult. Ez egy olyan meccs volt, hogy a mutatott játék alapján minimum egy döntetlent megérdemeltünk volna, de sajnos a spori beleszólt a játékba és egy játékvezetői hiba miatt pont nélkül távoztunk a Nou Campból.

A játék összképével nagyon meg vagyok elégedve, a csapatból hiányzik még a kohézió, de így is fel tudott nőni egy Szuperbárca mellé, ami a jövőre nézve nagyon bíztató. Még két-három hónap és a Dream Team álomszép játékot fog játszani. Addig is HALA MADRID!

Rajongói levél

Az őszi szezon rangadójára került sor ma a magyar kézilabda-bajnokságban: a Szeged hazai pályán igyekezett megállítani az eddig százszázalékos Veszprémet.
Mindkét oldalon akadtak hiányzók: a szegedieket influenza tizedelte, Katzirtz Dávid és Luka Zvizej még nem épült fel teljesen, míg Lele Ákos és Igor Kos sérülés miatt nem állhatott Dragan Djukics edző rendelkezésére. A veszprémi csapatba visszatérhetett a Pannon-kupán sérülést szenvedő Ivan Lapcsevics, viszont a jobbátlövőre, Marko Vujinra valószínűleg műtét és hosszabb kihagyás vár térdszalag-sérülése miatt.

Nagy iramban kezdődött a mérkőzés és a hazaiak minden lehetőséget megragadtak, hogy átvegyék az irányítást, ami az első félidőben sikerült is. Petar Nenadics vezetésével volt, hogy négy-öt góllal is vezettek. A Tisza-parti kapus, Marjanac bravúrosan védte a veszprémi támadásokat, Daniel Andjelkovics és a jobbszélső Valentin Ghionea is hozzásegítette csapatát a vezetéshez. Félidő vége fele felzárkózott a bakonyi csapat, szünetre 16-16 állt az eredményjelzőn.

A második félidő eleje teljesen ellentétes képet mutatott: a veszprémiek hat percen belül hat gólt lőttek, és megléptek az ellenféltől. Sokba került ez a rövidzárlat a Szegednek, mert ezután szétesett a védekezésük, támadásuk egyaránt, csak futottak az eredmény után. A veszprémiek igazi örörmkézilabdát játszottak: Perics kapus elkapta a fonalat, a mezőnyjátékosok pedig látványos támadásokkal, hátmögötti passzokkal, bravúros befejezésekkel szolgálták ki a szurkolókat. A Vujint jobbátlövő pozícióban helyettesítő Sesum szórta a gólokat, Carlos Perez, Iváncsik Tamás és Renato Sulics játéka is kiemelkedő volt ebben az időszakban. A végeredmény 30-36 a Veszprém javára, amely továbbra is veretlen a bajnokságban.

A meccset a rengeteg kiállítás ellenére nagyrészt a sportszerűség jellemezte. Alig voltak olyan időszakok, amikor mindkét csapat teljes létszámban lett volna a pályán, sőt dupla-, illetve páros kiállítások is voltak. Szegedi oldalról 7, veszprémiről 8 kiállítás volt, ami még egy ilyen kaliberű találkozóhoz képest is sok. A bírók talán túl következetesek voltak a szabálykönyvhöz és töredezetté tették a játékot, megtörték a csapatok lendületét.

Egy jó színvonalú találkozót láthattunk, ahol lendületes, látványos kézilabdát játszott mindét csapat. Az első félidőben fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd a második játékrészben a veszprémiek kihasználták erőfölényüket és hosszabb kispadjukat, ezzel sikerült fölényesen nyerniük.

Váncza Csilla

Mandorlini irányítása alatt először lépett pályára hazai közönség előtt a Kolozsvári CFR, ebből adódóan először lépett a „pálya mellé” maga az olasz tréner is. Mandorlini – aki tüzes, szigorú tekintetű, szókimondó férfi de ennek ellenére Andrea a keresztneve – pénteken azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy vizsgamérkőzés lesz számára a mai: egyrészt bemutatkozik a kolozsváriaknak, másrészt bebizonyítja, hogy a korábbi, Krajova elleni győzelem nem a véletlen műve, hanem a hatékony munka eredménye.

A vasutasok Peskovic – Panin, Cadu, Alcantara, Edimar – Dani, Mureşan, Culio – Deac, Koné, Dubarbier felállásban kezdték a meccset, és nem mutattak meggyőző játékot a találkozó elején. Csúszott a fű. El kellett volna szívni. De nem lehetett. Az első félidőt kissé fejetlen játék jellemezte, de egyre jobban megszokták a fiúk a locsogó füvet és a második játékrészre összeállt a csapat.

A 62. percben végre megszületett a gól: Deac szabadrúgásból beívelt, a labda a lábak mellett kezet is ért, végül Caduhoz siklott és a kapitány besuppintotta a hálóba. Néhány perc múlva Koné is betalált – reméljük ez azt jelzi, hogy formába lendült a hosszú ideig tartó sérülése után.

Az eredmény nem változott, maradt a 2–0. A Krajovát sikerült összeszidni – nem annyira, mint korábban Temesvárt, de az oltyánok sem panaszkodhatnak –, viszont szép pillanat volt, amikor Tricăt lecserélték és a CFR-drukkerek úgy tapsolták őt is, mint annak idején a vasutas-korszakában. És természetesen a „muie Steaua” sem maradhatott el Trică méltatása után.

Mandorlini egyelőre megnyugodhat, jó úton halad a csapat. Vasárnap délutánig még biztosan vezetjük a bajnokságot. A címhez azonban jóval több kell a mainál is: nem egy eget rengető dolog megverni a Krajovát itthon. De mindenképpen ma végre játékot is láttunk a fiúktól. Hajrá CFR!

Kovács Hont-Imre

Elérkeztünk a Száguldó Cirkusz azon szakaszába, amelyik bombahírektől és bombapletykáktól hangos: bár a pályán semmi sem történik, most alakul ki a 2010-es felállás, és a pilótapiac „felszabadulásával” egyre erőteljesebben pusztítják a csapatok a kérdőjeleket. Ettől függetlenül van belőlük bőven, és még hosszú ideig találkozhatunk megválaszolatlan kérdésekkel.

Jövőre 13 csapat indul, minden istálló két pilótát vonultat fel. A teljes mezőnyből mindössze négy csapat ismertette mindkét versenyzőjének a kilétét:

Red Bull: Sebastan Vettel (német) és Mark Webber (ausztrál) – tehát a 2009-es felállás.
McLaren Mercedes: Lewis Hamilton (brit) és Jenson Button (brit) – az utóbbi évek legerősebb felállásának tekinthetjük abból a szempontból, hogy két világbajnokot vonultat fel a csapat. Utoljára 1989-ben volt példa arra, hogy két, már világbajnok pilóa ugyanazon csapatban versenyezzen: a francia Alain Prost és a brazil Ayrton Senna éppen a McLaren színeiben rótta a köröket, és csúnya marakodástt eredményezett a „bajnokok harca”.
Ferrari: Felipe Massa (brazil) és Fernando Alonso (spanyol) – a maranellóiak fizettek Räikkönennek, hogy 2010-re még érvényes szerződése ellenére hagyja el a csapatot.
Williams: Nico Hülkenberg (német) és Rubens Barrichello (brazil) – Hülkenberget az a Wili Weber menedzseli, aki korábban a Schumacher-testvéreket is „beszervezte” a Forma–1-be.

További négy csapat már hivatalosan bejelentette a szerződését az egyik pilótájával:

Renault: Robert Kubica (lengyel). A francia gyártó lehetőségei között elsősorban a már idén kipróbált francia Romain Grosjean szerepel, de korántsem biztos, hogy ő kapja a másik autót.
Toro Rosso: Sebastien Buemi (svájci).
Manor: Timo Glock (német).
Campos: Bruno Senna (brazil) – a fiatal dél-amerikai tehetség a néhai Ayrton Senna unokaöccse.

A Brawn GP utódja, a Mercedes GP egyik pilótája a német Nico Rosberg – annak ellenére, hogy a szerződést hivatalosan még nem közölték. A világbajnok csapat másik 2010-es versenyzője több mint valószínű, hogy a szintén német Nick Heidfeld. Kavarog a hír Michael Schumacher szerződtetéséről – aki egyébként elérte, hogy a Ferrarihoz kapcsoló tanácsadói szerződését bármikor felbonthassa –, de a szerződés életképességéről eléggé megosztott a vélemény.

Szinte biztos, hogy a Force Indiánál megmarad Adrian Sutil. Bár az idén kiválóan versenyző németet korábban a McLarennel is összefüggésbe hozták, jelenleg egyetlen lehetősége az átigazoláshoz a BMW utódcsapata, a Sauber-Qadhok. Az indiai csapat tehát az egyes számú pilótájában sem lehet biztos, a második számú pedig ennél is nagyobb rejtély.

Az említett Sauber csapat mellett a visszatérő Lotus és az újonc amerikai US F1 berkeiben még nincs konkrétan megnevezett pilóta. Eléggé nagy a valószínűsége, hogy az amerikai csapat színeiben visszatér 1997 kanadai világbajnoka, Jacques Villeneuve, viszont egyre több pletykát hallani a tengerentúliak felkészületlenségéről. Számos szakértő kétségbe vonja a US F1 2010-es indulását.

A bejegyzés végére pedig érdekességnek: Ross Brawn jelképes összegért, 1 fontért vásárolta fel a Forma–1-es bukás után a Honda-csapatot. A Brawn által felpofozott csapat megnyerte a konstruktőri vb-t, és az egyéni világbajnokot is – Buttont – ő adta. Ma a csapat értéke mintegy 245 millió dollár – derült ki, miután a Mercedest birtokló Daimler és részvényese, az Abar 184,2 milliót fizetett a 75,1 százalékos többségi tulajdonért.

Kovács Hont-Imre

Akárcsak a népmesékben, egy labdarúgót negyven korbácsütésre büntettek. E fura büntetést azért kapta, mert engedett Bacchus csábításának és alkoholt fogyasztott. Ez a bizarr eset Szudánban történt, és egy nigériai játékosról, Stephen Worguról van szó, aki 2008 októberében igazolt az Al-Merreikh Omdurman csapatához.

A mindössze húsz éves Stephen Worgut alkoholfogyasztás és ittas vezetés vádjában bűnösnek találta a Khartum-Est-i bíróság. A játékost az alkoholfogyasztás miatt negyven korbácsütésre és 20 amerikai dollár kifizetésére, míg ittas vezetésért 80 amerikai dollár kifizetésére ítélték.

Az ítéletet a szudáni büntetőjogi törvénykönyv 1991/78 törvény alapján hozták. E törvény tiltja a mindennemű alkoholfogyasztást.

Szegedi János Csaba

Végzetes következményekkel járt a Prágai Sparta elleni Európa Liga-vereség Antonio Conceicao számára: a Kolozsvári CFR 1907 vezetősége a mai nap folyamán tudatta a vezetőedzővel, hogy nem számítanak többé a munkájára.

A mai nap folyamán, kölcsönös megegyezéssel bekövetkezett Antonio Conceicao, a CFR vezetőedzőjének a menesztése. A portugál szakember széke már jó ideje megingott, a Sparta elleni hazai vereség után pedig már a Ploieşti-i Astra elleni, első helyet érő siker sem segített Conceicao helyzetén. A klubvezetőség és Andrea Mandorlini közötti keddi megegyezés értelmében ma hivatalossá vált: az olasz szakember az I. liga legjobban fizetett edzője lett. Mandorlini ma megérkezett Kolozsvárra, holnap délben hivatalosan is bemutatják, majd délután az első edzést is megtartja.

A CFR-nél szükség volt valamilyen változtatásra, erre engednek következtethetni nemcsak az eredmények, hanem az utóbbi időben tapasztalt gyenge nemzetközi és bajnoki szereplések is. A vélemények azonban megoszlanak: az edző vagy a játékosok hibáztathatóak a kilátástalan és elképzelés nélküli játék miatt. Nyilvánvalóan a gondok mindkettőben keresendőek. Conceicao elveszítette tanítványainak a bizalmát, a játékosok pedig nemcsak hogy nem találják régi formájukat, de az utóbbi mérkőzéseken az odaadás és lelkesedés is hiányzott játékukból. Az edző és a játékosok közötti viszony visszatérő probléma a CFR-nél. Hasonló okok miatt menesztették Dusan Uhrin jr.-t is. Akkor az elvárásokon aluli játék mellett azt vetették a cseh edző szemére, hogy túl szigorú tanítványaival szemben, Conceicaonak pedig azt, hogy túl engedékeny, és elveszítette tanítványainak a bizalmát.

Mennyire sikerül azonban az új trénernek a Krajovai Universitatea elleni szerdai kupameccsig megismernie és kellő képen motiválnia csapatát? Maga a változás általában pozitív hatást eredményeznek. Milyen jelentős változásokat hozhat azonban Mandorlini néhány napon belül, amelyek nemcsak a kupában, hanem az őszi idényben is jó útra térítik a csapatot? A CFR-t korábban már két olasz edző is vezette, a vezetőség azonban – enyhén szólva – legalább az elsőt furcsa körülmények között menesztette. Cristiano Bergodi a történelmi UEFA-kupa szereplést jelentő bronzhelyezés, Maurizio Trombetta pedig a becsületes BL-helytállás és a hullámzó, de menthető bajnoki szereplés után távozott.

Mandorlinit szerződése azonban az idény végéig szól, és ha a csapat teljesíti a célkitűzést, tehát a bajnoki cím elhódítását, nagy a valószínűsége, hogy továbbra is maradhat. Conceicaohoz hasonlóan őt sem ajánlotta jelentős szakmai siker a vezetőedzői posztra, legjelentősebb teljesítményeként vezetésével feljutott az Atalanta az olasz élvonalba. Sajtóértesülések szerint Bergodihoz és Trombettához hasonlóan ő is a támadó focit, a 4-3-3 felállítást kedveli. Kérdés, hogy egyáltalán van kivel fellendíteni a támadójátékot? Vagy Pászkány Árpád tulajdonos szavaival élve: a gyenge szereplésért elsősorban a játékosok hibáztathatóak, így a téli szünetben ezen a téren is jelentős változtatásokra számíthatunk.

Sallai Loránd

Miden, év végén elemzéseket és kiértékeléseket készítenek az elmúlt évről, és ebben az időszakban szokták díjazni a legjobbakat. Az Aranylabda minden kétséget kizárva a legértékesebb egyéni elismerés minden labdarúgó számára. Azonban idén elég egyértelmű a helyzet, minden specialista Lionel Messinek adná ezt a nagy presztízzsel bíró trófeát. Ugyanis az argentin szupersztár káprázatos szezont produkált a Barcelonánál, és minden lehetséges trófeát megnyert.

Ezért a média minden figyelme a 21 éven aluli legjobb játékosnak járó Golden Boy díjra hárul, mivel a verseny itt valamivel szorosabb. Ezt a díjat a Tuttosport olaszországi napilap alapította 2003-ban és eddig a csupa nagyágyuk nyerték el mint például 2004-ben Rooney, 2005-ben Lionel Messi, 2006-ban Cesc Fabregas és 2007-ben Sergio Agüero.

Idén negyven 21 éven aluli játékos vesz részt a trófeáért folytatott harcban, és valamennyien az európai topligákban játszanak. Köztük van az U-20-as világbajnokságon a magyar válogatott kitűnő formában játszó kapitánya, Vladimir Koman is.

Íme a névsor:

Dominic Adiyah (Fredrikstad)
Josmer Volmy Altidore (Hull City)
Holger Badstuber (Bayern)
Gareth Frank Bale (Tottenham)
Mario Barwuah Balotelli (Inter)
Franco Matìas Di Santo (Blackburn)
Giovanni Dos Santos (Tottenham)
Alan Elizbarovic Dzagoev (CSZKA Moszkva)
Fernando Martìn Forestieri (Malaga)
Timo Gebhart (Stuttgart)
Eden Hazard (Lille)
Emiliano Adrian Insùa (Liverpool)
Stevan Jovetic (Fiorentina)
Simon Kjaer (Palermo)
Vladimir Koman (Bari)
Bojan Krkic (Barcelona)
Toni Kroos (Bayern)
Federico Macheda (Manchester United)
Marko Marin (Werder)
Thomas Müller (Bayern)
Iker Goni Muniain (Athletic Bilbao)
Tomas Necid (CSZKA Moszkva)
Alberto Paloschi (Parma)
Daniel Munoz Parejo (Getafe)
Javer Matìas Pastore (Palermo)
Alexandre da Silva Pato (Milan)
Pablo Daniel Piatti (Almeria)
Miralem Pjanic (Lion)
Andrea Poli (Sampdoria)
Rodrigo Pereira Possebon (Sporting Braga)
Pereira da Silva Rafael (Manchester United)
Aaron James Ramsey (Arsenal)
Ben Sahar (Espanyol)
Davide Santon (Inter)
Rechel da Silva Junior Sidnei (Benfica)
Daniel Andre Sturridge (Chelsea)
Carlos Alberto Vela (Arsenal)
Theodore James Walcott (Arsenal)
Daniel Nii Tacki Mensah Welbeck (Manchester United)
Franco Zuculini (Hoffenheim)

Szegedi János–Csaba

Egy spanyol napilap a napokban publikált egy listát a legjobban fizetett labdarúgásban dolgozó edzőkről. A listát nem kis meglepetésre nem egy európai élcsapat edzője vezeti. A legtöbbet kereső edzője az FC Bunyodkornak van, mégpedig a volt brazil és portugál szövetségi kapitány, Luis Felipe Scolari személyében. A Passo Fundo-ban születette mester évente 16,6 millió eurós bért kap az üzbég csapattól.

A világ második legjobban kereső edzője, a napokban 150 meccsen át tartó veretlenségi sorozatot felállító José Mourinho az Internazionale vezetőedzője, aki évente 11,3 millió eurót keres.

Scolari. Nem aggódik a gázszámláért, de rá is szolgált!

A képzeletbeli pódium harmadik helyén Anglia jelenlegi szövetségi kapitánya, Fabio Capello áll 8,8 millió eurós évi bevétellel. Őt követi a Manchester United szupermenedzsere, Sir Alex Ferguson – a skót születésű mester 7,6 milliót kap évente. Az ötödik helyezett a nyáron a Chelsea-be igazolt olasz szakember, Carlo Ancelotti, aki évente 6 milliót kap Roman Abramovicstól. A hatodik helyen fura módon egy munkanélküli edző áll, Roberto Mancini személyében. Ő a „beton” szerződésének köszönheti ezt az előkelő rangsorolást, ugyanis az Interrel kötött szerződésének volt egy olyan pontja, hogy ha menesztik, kötelesek évente 6 milliót fizetni a kontraktus lejártáig. A hetedik helyet a „galaktikusok” edzője foglalja el: a nyáron a Real Madridhoz szerződő chilei Manuel Pellegrini 5,5 millió eurós bért kap az új csapatától. Az őt követő Lous van Gaal 300 ezer euróval keres kevesebbet: a holland tréner 5,2 milliót kap a Bayern Münchentől. Érdekesség, hogy a tavaly mindent megnyerő Josep Guardiola „csupán” 1,5 milliót keres a Barcelonában.

Szegedi János–Csaba

E bejegyzés írásakor minden CFR drukker a „világ legboldogabb szurkolójának” vallhatja magát, mert kedvencük a tabella legfelsőbb fokáról tekinthet a többi vetélytársra. Jobb lenne most azt írni, hogy akkora előnnyel vezeti a bajnokságot, hogy távcsőre van szüksége ahhoz, hogy láthassa az üldöző vetélytársakat. De ez sajnos (vagy nem) nem így van – nemhogy távcsőre nincs szüksége, hanem az üldöző csapatok lehelletét is érezheti a tarkóján. És nem csak a második helyezettől kell tartania, jelen esetben például az 5. (!) helyezett is veszélyezteti az vezető pozíciót.

Hogy miként lehetséges ez? E bizarr helyzet annak köszönhető, hogy idén minden idők legszorosabb bajnokságának lehetünk szemtanúi. Így jöhetett létre az a fura szituáció, hogy ha a hétfőn este még csak az 5. helyen álló Steaua legkevesebb négygólos különbséggel verte volna a 16. helyezett Gyulafehérvár együttesét, akkor letaszította volna a vasutas gárdát a dobogó legfelső fokáról.

Mi, CFR-szurkolók jobban szeretnénk, ha csapatunk magabiztosan vezetne, de a semleges szurkolók számára egy álom (a tippmixen játszók számára rémálom) vált valóra azzal, hogy ennyire kiegyensúlyozott lett a bajnokság. Ez a kiegyenlített bajnokság azonban sajnos nem a színvonal növekedésének köszönhető. Sőt, valójában a színvonal romlása miatt lett ez a helyzet. A „nagy” csapatoktól több kulcsfontosságú játékos is távozott, ami csökkentette a bajnokságunk értékét. A CFR-nél nem volt kiárusítás a nyáron, talán ennek is köszönheti, hogy egy semmitmondó játékkal vezeti a pontvadászatot.

Ha a vasutas gárda egy borsószemnyit javítana a játékán, könnyedén megnyerhetné az idei bajnoki kiírást. Ha hagyjuk az edzőt dolgozni, akkor biztos a játékunk is javulni fog. De így is nekünk van a legnagyobb esélyünk a bajnokság megnyerésére, mert a mi csapatunk mögött áll a legkitartóbb szurkológárda. Hajrá CFR! Hajrá KVSC!

Szegedi János-Csaba

Három pontot szerettünk volna, egy sem jutott belőle. A matematikai esélyünk megmaradt a továbbjutásra, de a reális már közel sem reális a ma esti, Sparta Praga elleni vereség után. Utoljára a Rómától kaptunk ki hazai pályán, a veretlenségi sorozat megtört. És sokminden más is.

Bár mondhatnánk, hogy a korai gólok megtörték a csapatot, de ezt a csapatot nem kellett megtörni. Meg volt már eléggé. A 6. percben Holenda volt eredményes, majd a 13. percben duplázott és elhúztak két góllal a vendégek. A 25. percben Traore szépített, ez visszahozta a kolozsvári reménységeket. De a szurkolók türelmét ez sem hozta vissza. Egyre cifrább rigmusok követték egymást. „Demisia!”, „Ciao, ciao, Conceicao” – dübörgött a lelátó.

A 2–1-es prágai vezetés kitartott a félidőig. Fordulás után az első játékrészben látott prágai irányítás eltűnt, a CFR kezdett magához térni és lassan a mi javunkra billent a mérleg. Számos pontatlan passz és játékvezetői hiba törte meg a játékunkat, az ultrák pedig hátat fordítottak – szó szerint! – a csapatnak.

A 64. percben Mureşan bezsebelte a második sárgáját, így a hátralevő fél órát emberhátrányban játszodta a CFR. De a hátrány tovább nőtt, miután a csereként beállt Mara is pirosat kapott. Egy rosszul elvégzett bedobás (?) után a kispad felugrott reklamálni, az ezt követő ricsajban „Obsession Mara” – ahogy a szurkolók nevezték – megkapta az említett piroslapot, és a kispadról is besárgult valaki.

A küzdőszellem ekkor mutatkozott meg a legjobban: mindent bevetettek a hazaiak az egyenlítésért, de a hibák most sem maradtak el. Végül Dubarbiernek sikerült betalálnia a 91. percben, és az egész stadion talpon állva szurkolt az újabb gólért.

Volt is esély a győzelemre. A találathoz Peralta állt a legközelebb, de sikertelenül próbálkozott az ellenfél kapuja előtt. Az ellentámadásból kapufa született, a legközelebbi lefutásnál azonban büntetett a vendég csapat: Wilfried találatával elveszett az az egy pont is, ami életben tartotta volna a reális továbbjutási esélyeket. Ahhoz, hogy tovább meneteljünk, mindenképpen győznünk kell a Koppenhága otthonában, és a PSV-t is le kell győznünk itthon. Ez sem elég, mert a Sparta nem szerezhet többet egy pontnál.

A csoport másik mérkőzésén a Koppenhága 1–1-es döntetlent ért el a PSV ellenében.

És akkor térjünk vissza a kérdésre: mit vesztett a CFR?
1. Egy súlyos tétmérkőzésen három pontot. Ha elnézőbbek vagyunk, akkor egyet.
2. Két játékost a meccs alatt (Muri és Mara).
3. A továbbjutás reális esélyéhez szükséges megnyugtató eredményt.
4. A szurkolók bizalmát.
(5. Az edzőjét?)

Folytasd a sort, biztos van ötleted. Hajrá CFR, talpra lehet még állni!

Kovács Hont-Imre